Dechandt Antal festő, szobrász, grafius. A 80-as évektől nagyszámú tusrajzot és színes ceruzarajzot készített, improvizatív, dúsan tekergő vonalakból felépített tájképeket, fákat, liánokat festett, később színezett fa és terrakotta szobrai térben jelenítik meg a festészetében már megfogalmazott művészi témáit. Nagyméretű, festett, égetett felületű faszobraiban, installáció jellegű együtteseiben már a stilizáltság magasabb fokán fogalmazza meg organikus, ugyanakkor szerkesztett szobrászati elveit. Munkái láthatóak voltak az Ernst Múzeumban, a bécsi Dorotheumban, számos hazai és nemzetközi tárlaton. Művei megtalálhatóak a pécsi Modern Képtárban, az eszéki, a paksi, a schwerini képtár gyűjteményében.

Pál Hunor Marosvásárhelyen született, pályafutását színészként kezdte, majd 2015-ben egy nyár végi napon úgy ébredt, hogy faragnia kell. Az új út, amin elindult: „A fa, én és Isten!” „A megmunkált fa-hasáb maga is attraktív, kibontható belőle az érzelem, a gondolat. Üzenetközvetítő lehet.” – vallja.
Jelenlegi munkáit a síkból kiemelkedő fiuratív, realista ábrázolásmód jellemezi. Alkotásai átmenetet képeznek festészet és a szobrászat között. Általában hárs-, éger-, körte- és diófából farag. Alkotásait elsődlegesen szellemi használatra szánja, a belső világ megmozgatására, a mondanivaló szuggesztivitásának érzékeltetésére, továbbgondolásra.
Ők ketten itt, Baranyában találkoztak, mi pedig velük a Pannon Magyar Ház kiállításán.